Megint írok Hozzád Ikszypszilon,
most a kifogásokról: Neked is tudnod kell, te is itt vagy, hogy nem illetheted kifogásokkal azt, amit e szóval körbefoglalsz. Egy kifogást könnyedén legyőz az ember, de legalábbis nem kerül túl nagy erőfeszítésébe, csak hozzáállás kérdésébe, igényének határának miértje és mértéke hozzájárulásával, amely az élet címszó alatt szorosan lapul. Úgy lépi át, ha akarja s ha úgy dönt, hogy akarja, akár egy kupac kutyabogyót, mert a kifogások ennyit is érnek – noha olyan erősek, akár a kutyabogyó szaga - de csak kiszárad egyszer ha az ember ráun – ami a legtöbb ( és jó ) esetben megtörténik. Nekem úgy tűnik, hogy amit kifogásnak nevezel idézet által, az csak úgy fogva tart Téged, mint minket. Valamiért itt vagy, itt viszont mindenki úgy van jelen, hogy kifogásai vannak – hacsak valaki, mint Krisztina úgy nem véli, marad, mert érti és túlélte, s tapasztalatait megossza velünk.
Különben a kifogásoknak hasznuk is van. Ha például arra találok kifogást, mért vágjam át az ereim, akkor máris nyertem magamnak valamit. Vagy tegyük fel, valaki áll egy igen magas híd korlátján ugrásra készen, de aztán meglát valamit, vagy csak különösnek érzi a szél érintését, másnak találja, vagy másnak a vizet, amelybe vetni vágyja magát, mindenesetre történik valami, amiért aztán talál egy kifogást, hogy mért ne tegye meg – ez nem gyávaság. Ez esély. Minden dolognak, mindennek ami csak létezik nagyon sok oldala van – én ezt vallom és tartom Ikszypszilon.
Arra Ikszyipszilon, hogy nem megyek ki az ajtón nincsen semmi kifogásom. Kimegyek én – van, hogy 1 nap 5X-6X egymásután megpróbálom (való igaz nem minden nap és nem minden héten de nekiesek többször), van, hogy eljutok a szomszéd kapujáig – és kifogás nélkül fordulok vissza. Képes vagy hinni? Vagy elhinni, hogy úgy fordulok vissza, amint azt leírtam? Rosszullét miatt nem megyek tovább, hogy újra levegőt kaphassak. Tehát idézeteid éppen most nem passzolnak ide – az én történetemhez, vagy hozzám. Nem mindenki gyártja a kifogásokat és adja azoknak meg magát. Különbözünk valamennyien. Azért nem mondom hogy nem, szoktam én is kifogást használni, mint mindenki más, mert az életben ezek az illem helyettesítői is lehetnek – bizonyára értesz. És meglehet, van kifogásom, ami állapotom börtönét képezi - itt mindenkinek van ilyen, és itt jön egy kifogás ellenük: de le is akarjuk őket gyűrni- és szerintem sokan igyekeznek valóságosan. Tudnod kell, hogy valóban igyekezni nem is egyszerű és nem is könnyű, ha közben levegőért kapkodsz- mégis sokan megtesszük. Hol vagy és milyen? Az idézetekben élsz? S azokat valóban betartod ily kőkeményen? Mert én is tudom, mi a legbölcsebb ( noha lelki fejlődésemnek még jókora utat meg kell tennie, önmagamhoz képest – mármint koromhoz – igencsak előreléptem 2 év alatt jókora út van mögöttem – ez nem dicsekvés, bolondság volna akként megírni). Szóval én is vágom, hogyan jó és hogyan kell, amint azt csak vágni lehet tudásomhoz, látásmódomhoz és hozzáállásomhoz mérten. De be is tartom valahányat? Lehet –e úgy élni, hogy betartod őket úgy, ahogy te kapaszkodsz beléjük? Szép idézetek, de ahogy írtad, irodalom s nem az élet – noha az irodalom szól az életről, azért nem az irodalom alkotta azt, hanem az élet az irodalmat – s az életben mindig felébredünk újdonságokra, tapasztalatokra s az irodalom ehhez tartva magát változik is – egyik bölcs ezt a tézist véli, másik amazt támadhatatlannak és az élet legnagyobb igazságai közé soroljuk őket. Tudok 2 bölcsességet, amelyek kész jing és jang. Mert annyira ütik egymást, hogy az kész. És mégis mind a kettő igaz. Idézhetsz nagy bölcsességeket – egyik sem hordozza a teljes látókört, a teljes igazságot magában. Csupán útjelző táblák. Így gondolom.
Előző hozzászólásom tartom.
Úgy vélem ‘ beszélgetéseink ‘ izgalmasak 
Dzsen