Remélem, ezt mihamarabb észreveszed. Rég nem volatm itt. Annyi üzenetem van, hogy képtelenség egy hét alatt válasznolnom mindegyikre, de a tiédre most felelek.
Kérlek ne írj olyat, hogy fejleharapás – szándékomban, gondolatomban sem volt! Jó szándék vezérelt, féltettelek mert úgy érzékeltem, hogy fantasztikus az, ahogy gondolkodsz, azért féltettelek, mert azt hittem, idézeteid az álláspontjaid – mit hihettem volna, hogy máskülönben mért linkeled ide be? – minden mást valótlanak véltem volna – mivel csak olyat idéz az ember, amiben hisz. Én így gondolom. Értesz már? Én felfigyeltem Rád és sajnálom, hogy félreértetted azt, amit írtam. De most már bizonyára nem átlátod valóját. Egyik idézeted – ami a sajátod – beépítettem magamba, leírtam és kitettem a falra, mert .. mindegy mért, nem akarok személyes lenni. Tévedsz, ha azt hiszed rólam s gondolod hogy veled szemben azt gondolom amit hiszel, Amit most üzentél nekem, nem illik rám. Én 7 súlyos állapotban szevedek – gondold el mért nem voltam ilyen hosszú ideig ‘hallható itt’. Tudod, mindig azzal ütközök meg, akire pont felfigyelek, valamiért ebben tehetségs vagyok – tán én könnyen félreérthető vagyok. Kérlek olvasd el újra, és lásd meg a alóját, nagyon szeretném. És lásd benne meg a fejleharapás mellett azt, amit – bár nem ismerlek, minek bíznék benned, nem tudom ki vagy – mégis szeretetnek, aggódásnak és törődésnek hívnak. Akkor abban a pillanatban én azt találtam a legbölcsebbnek, amit írni tudtam.
El sem tudom ‘mondani’ mi történt velem, de ez most nem is lényeg. A lényeg az, ne láss annak, olyannak engem, aminek az itt leírt üzenetedben érzékelni lehet. Képes vagy rá, hogy más szemmel olvasd el azt, amire ezt felelted. Remélem, ezúttal mást találsz az üzenetemben – vagy minek nevezzem – véleménynek? Mindegy. Sorok. Gondolatok. Szavak. Egy egész egy töredékből. Remélem egyre jobban leszel – vagy hogy jobban vagy.
Dzsen