Szia Ikszypszilon!
A bizalmat nem osztogatja mindenki könnyen 
De a ‘kérésed’ szinte bók.
Figyelj, ha hiszel, ha nem. Túl sok embert ismerek, akik azért betegedtek meg, mert elfojtották érzelmeiket, aztán azok kitörtek belőlük és a diliházban kötöttek ki velük. Nem tudták hova tenni a sok elfojtott dolgot. Van, aki ezért kiugrik a nyolcadik emeletről, vagy egyszerűen egy pillanat leforgása alatt a metró alá veti magát. A családom a barátnőm volt, míg tönkre nem ment abban az erőben, mely az érzelmeit eltakarta. Végignéztem. Végigéltem vele és élem most is máig, s már azt is, ahogy a testvére befalazza magát, hogy őt el ne érje a vész.
Gyenge az, ki az érzelmeit félti mások elől és mindegy, hogy az illető férfi, vagy nő. Merthogy ha nem félti, sebezhetővé válik. Megtalálja egy nap valaki mi a gyengepontod. És te ezt nem akarod. Egyébként a férfinak is vannak érzelmei, nem biológiai gépezet csupán. Kár, hogy arra van kezdettől nevelve, hogy nem fedheti fel magát. Nem fáj, hogy nem lehetsz őszinte? Hogy nem mutathatod meg, hogy lát a szemed? Nem vagy magányos ettől a nagy védekezési mechanizmustól? Nem zavar a félelmed, amely 4 fal körülötted? Amikor átölelsz valakit – most mindegy, valóság -e, csak tegyük fel – a 4 fal nem zavar abban, hogy lásd őt? Téged tán nem, mert figyeled őt a faladon át. Ő azonban tged nem lát és ezért nem ért. Tegyük fel, hogy én ölelek át valakit. Tudod, én kimutatom érzelmeim, és zavarna a másik 4 fala, mert úgy élném át, hogy nem őszinte velem, úgy élnem át, hogy megfoszt magától, hogy nem osztozik velem úgy, ahogy én, s így nem a társam, csak valaki, aki ott van, ha hazamegyek, vagy valaki, aki ha minden jól megy, azért virágot még képes hozni, ha nem is romantikus. Bizonyára előbb ostromolnám falait, amivel idővel az őrületbe kergetném – mivel azt az ő félelme mindenáron védené, mért is adná ki a szívét, veszélyes a világ, már tudja jól – s ezért aztán elveszíteném. Nem sok választás marad, minthogy ’megmenteni’, megközelíteni nem tudom, kénytelen volnék elhagyni őt. Mindegy, hogy az ölelő férfi, vagy nő és az ölelt neme is mindegy, akkor is ha mind a kettő nő. Mert a két nemi jelleg 2 ember. A nő is, a férfi is ember. Gyenge, ki nem meri érzelmeit vállalni – de hozzáteszem, tudni kell – kitapasztalni, hogy ki előtt lehet és ki előtt semmiképp ne vállald érzelmeidet – én így vélem. Nem jó bezárkóznod, nem jó elnyomnod érzelmeidet, mert az elnyomás nagy energia és elnyom téged. Ezt meg én nem akarom És nem feltétlen a férfi kísérgeti beteg barátnőjét, sokszor kísérgeti a nő a beteg férfit. Szükségletek? Ha a megfelelő emberrel találkozol, megérted, hogy a szükségletek nem az alap és nem leng be mindent. Főként a mai nők azok, akik nem szeretik, ha a férfi támogatásától függnek. Sok férfinek ez nem tetszik. Mert önállósulnak a nők, és ez önállóságban már nem lehet őket ugyanúgy befolyásolni, szívük helyett mostanság egyre jobban az eszüket használják és kiderült, hogy ez nem is lebecsülendő. És hát így nehéz őket megtartani stb. A férfi nem csak kísérgetésre és romanntikára vágyik – írod. Én meg azt írom, a nő nem csak az ágyba akar szerepet kapni. Hm, azt is mondom, hogyha valakinek ‘beteg’ a párja, az támogassa, s nem csak azért, mert bármikor a helyébe kerülhet. A támogatás gyorsítja az eseményeket ha az megfelelő támasz – a ‘betegnek’ pedig a lábain állva kell fogadnia a támogatást és nem botként használva a segítséget, mert akkor úgy dől össze, mint egy rongybaba. Végül azt írom, egyedül nem lehet mindig meggyógyulni. S ha valaki nem beteg, még lehet szüksége támogatásra. Nem minden nőnek ugyanarra van szüksége, ahogy nem minden férfinak sem. A beteg nőt kísérgessen kifejezésed kicsit érzéketlen. Ha kísérgeti, szereti, aki képes még úgy is szeretni, hogy tudja, beteg vagy, azért érdemes meggyógyulni. (Persze nem ezért kell meggyógyulni, de egy olyan férfiért mégiscsak érdemes) Persze csak akkor, ha nem úgy jelenti ki a kísérgetés szót, ahogy te
Nem értek veled egyet, ennek ellenére megértelek.
Én azt vallom, hogy „mindig mutass valamit, de ne mutass meg mindent”. Ez az én saját idézetem
Örülök, hogy elvagy velem 